2010. július 3., szombat

Reinkarnáció

nahát, ez a századik bejegyzés... milyen fura! már egy éve itt vagyok... : )

és akkor, most szeretném bemutatni egy bőrnadrág történetét.

Szeretem, hogy mamánál turkálónk van, így akármikor-bármikor találhatok akármiket, na meg bármiket is. Sokszor alakítottunk már át ruhákat is nekem. Szeretek mást látni a dolgokban mint amik valójában. Szeretem kijavítani azokat a szerintem-hibákat amiket a tervezők elkövettek. Most viszont eszembe sem jutott volna, hogy valami MÁST csináljak ebből a nadrágból. (nem mintha olyan jó lenne... csak MOST erre pont nem gondoltam...) most épp csak elkezdtem vágni a bőrvirág szirmait, amikor megláttam a csípőrészt.

-Nahát! - gondoltam - Ez egy karkötő!

és bontottam, és vágtam, és varrtam, és a patentok pont jó helyen voltak, és minden majdnem pont úgy volt, ahogy kellett lennie, és az a kis karkötő - amit én láttam - előjött.

és felállt, és hempergett...


és hömpörgött, és söndörgött...

hűha, talán kicsit elragadtattam magam... de azért kajszira főnök lett, nem? ;D

8 megjegyzés:

  1. nagyon jóóóóóóóóóóóó :D

    VálaszTörlés
  2. wáá ez nekem nagyon -még annál is jobban- teccik:)

    VálaszTörlés
  3. köszönöm lányok. Örülök hogy ilyen sikeres. ;D

    VálaszTörlés
  4. Tényleg nagyon Dögi lett! Nekem is kell egy saját bejáratú turka! :)

    VálaszTörlés
  5. köszi. Jó amúgy, sok hasznát veszem. ;) :D

    VálaszTörlés