új új-dizájn.

kevés időm van, de gerdushi-téren most van időm ÖNmagamra... van időm az agyamra.... van időm, hogy most tudjak olyat csinálni, amit még nem csináltam... amit szeretnék... ami jön... van időm hogy önmagam legyek... :)

a lehetetlen.

hát, én megpróbáltam két ugyanolyat varrni, de hát előre tudtam hogy úgysem lesz olyan. (szerencsére, avagy sajnos... valahogy mind a kettő. de én azért örülök neki, hogy nem lesz két ugyanolyan... najó. néha kicsit sajnálom is. :D) közben pedig rájöttem, hogy azóta, mióta elkezdtem ezt a varrogatást, mennyivel másképp varrok. mondjuk sokkal laposabb lett ez, mint a régi. szóval teljesen más... na mindegy, csak csacsogásom van mindennel kapcsolatban. :D

ja, és a visszajelzéseket köszi a nyakláncra. már félek új dolgokat csinálni, mert az mindig annyira nagy sikerű (általában, hogy kopogjam le), hogy a virágokat már nem is fogjátok szeretni a végén... :O :D
szóval muszáj lesz nyakláncokat is csinálnom, mert már egy rakatan érdeklődtek utána. szóval. gondolom láttok majd még nyakláncokat is. ;) azthiszem. :)

kékek, sárgák.

icipici virágocskák. kékek, sárgák. színesek... szeretjük őket. :)

minimasni.

nekem ez sokkal jobban tetszik most, mint az előző piros... sokkal aranyosabb. (PEDIG KÉK)

csöpi.

Nem mondom azt, hogy mostanában elhanyagoltam a blogot, mert nem. Mindent feltöltöttem, ami készült mostanában, de soha nem írtam hozzájuk semmi értelmeset. Csak feldobáltam mindent, hogy legyen meg, de nem írtam semmit.

Ez az első karácsonyom így gerdushi-ként. Fura az egész, mert soha nem gondoltam volna, hogy idáig bármikor is el fogok jutni. Ahhoz képest, hogy először csak magamnak szerettem volna egy virágot, elég sok virág sikeredett. Körülbelül a századik darabnál járhatok, ami egy fél év alatt, a semmiből szerintem nem rossz.

Kicsit leterhel is most ez az egész. Fizikailag is, és lelkileg is. Sokszor nehéz követni, hogy ki mit rendelt, kinek melyik virág lesz, kinek mikorra... annyi a szerencsém, hogy grafomán vagyok, és mindent szeretek felírogatni, így annyira nem adódnak problémák. (remélhetőleg, és kopogjam is le...)

Szóval, most pörög úgy minden. Mindenkinek az utolsó héten jutott eszébe, hogy neki hirtelen virág kell karácsonyi ajándékként. Így nem sok időm marad semmi másra. Próbálom ezeket az utolsó-pillanat-megrendeléseket azonnal letudni. Minél hamarabb. Nem szeretem, hogyha rám kell várni, mert tudom magamról, hogy én sem szeretek várni, ahogy senki más sem. De szerintem nem vagyok az a mindent-az-utolsó-pillanatra-hagyok-ember, legalábbis e téren biztos hogy nem, mert ha kapok egy megrendelést, próbálom megcsinálni, amint csak tudom. akár azonnal hozzá is kezdek, ha épp van hozzá anyagom.

Tehát új még most ez az egész nekem. Ez az egész karácsony. Ezért CSODÁLOM AZ ÖSSZES KREATÍV BLOGGER TÁRSAMAT és ezúton szeretném üzenni nekik, hogy :

KITARTÁS, MÁR NEM SOK VAN KARÁCSONYIG!

minden eddigi vásárlómnak köszönöm a bizalmat, minden olvasómnak azt, hogy itt vannak velem, nyomon követik, amit csinálok, és hogy egyszerűen csak vannak.

tényleg, soha nem gondoltam volna, hogy akár ennyi követőm is lesz, vagy hogy várják majd, mit csinálok legközelebb.

KELLEMES ÜNNEPEKET mindenkinek!

KÖSZÖNÖM.

baba.

kavalkád.

avagy a szirmos színek sorozat.

tekergő.

Mint a gépeket:

önmagamat sem értem,

csupán használom.

(Fodor Ákos)

Szabá Jóska.

Eddig sosem tudtam, hogy mi lesz a végeredmény, mikor elkezdtem varrni... Hát, most tudtam előre, hogy valami nagyon szabályosat akarok. Most nem csak úgy tekergetni, hanem most tudni akartam mi lesz a végén...
Így született Szabá Jóska, aki hát a családi körben eléggé lefikázódott... én meg most csak szimplán nem foglalkozom vele... néha rámjön az az érzés, hogy komolyan mondom, visszafelé fejlődöm...

eleven a káosz, zavaros a fejed.

idézet, a legjobb kvimbi számból... egyszerűen mindig ez marad tőlük a kedvenc, nemtudom miért... kevés a szöveg, de az olyan sokatmondó? vagy túl jó az alap? mindegy... imádom.




és egy kis "hand made" cimke. már régóta vannak nekem, csak sosem tudtam mire használni. Néhány virágra már varrtam ugyan, de sokszor elfelejtem. amíg nem lesz gerdushi cimkém, addig pár darabra még ilyet rakok...

nyugalom.

mégis kéket...

kettő az egyben. volt már ilyen, de nem mutattam...
gondoltam, hogy varrok most kéket, attól könnyebb lesz megszabadulnom. úgy értem a megszabadulást, hogy a rám eső részét... de rájöttem, hogy nem szín-függő... hangulat. majdnem ugyanolyan rossz mindtől megválni... most kezdtek el hiányozni a régi, eladott virágaim... sajnálom őket, nemtudom milyen az új gazdájuk, foglalkoznak-e velük rendesen, szeretik-e őket, öntözik-e őket alkalmanként, vagy kapnak-e tápszert, vagy csak éppen csücsörésznek a polcon, és lógicálják a lábukat... jó lenne tudni mindent, vagy jó lenne, ha meglátogatnának boldogan, hogy minden oké... (persze ezt ugyanúgy rávetíthetjük az emberekre is...)
legújabb filozófiai irányzatomat megalapítottam... (nem vagyok tájékozott annyira, magam szerint... nem tudom hogy kitalálta-e már valaki, de valaki biztosan... nem volt olyan bonyolult...)
a lényege annyi, hogy:

egyedül a múlandóság az, ami örök.

mert rajtam kívül

mindenki szereti a kéket...

Nem vagyok túl rózsás hangulatban, még mindig... hiába varrom őket...

A maximalizmusnak köszönhetően

született ez a virág.

azért, mert amiket most varrtam (nevezzük elmúlt két napnak mondjuk), nem voltak kedvemre-valók... muszáj volt valami olyat csinálnom, amivel TELJESEN elégedett vagyok. Vagy a cipzárnak nem volt olyan jó tartása, vagy a forma nem sikerült úgy ahogy én akartam (bár lehet az is a tartás miatt nem stimmelt).
Mindegy. azt hiszem, ez most sikerült. Igaz, kék... De fogyóban van nagyon a készletem, és hát nem tehetek róla hogy CSAK kék cipzárjaim vannak épp...

Indiszponált.

Megkértek, hogy az egyikhez hasonlót csináljak. Gyors sebességi fokozaton belevágtam. ugyanúgy, ahogy szoktam.
de valahogy egyáltalán nem hasonlít arra amilyet szerettem volna.
nemtudom, ez most jó-e hogy nem lesz két egyforma (hogy is lehetne?!)
vagy rossz...
sajnálom is, meg nem is... így egyedi. nem tömeg. úgy megtarthatnám magamnak is, így nem.

és feloszlott a kispál.
rádió. tévé. újság. facebook. levelek. emberek...
mindenhol ezt hallom.
én inkább meg sem hallgatok egy számot sem most...

nem. nem vagyok jól... mégsem...

hű.

Fura is.

Kék is.

Csatt is.

Más is.
Jó is?

Időzavarban...

... egy térben néha előfordul hogy nincsen senki sem...

Szeretek belefeledkezni. Igazából nem is az a lényeg hogy mi lesz, hanem hogy milyen amikor készül... olyan jó elfelejteni mindent, és csak rajzolni... rajzolni... rajzolni... színezni... színezni... színezni...

...és most rájöttem hogy nem kell erőltetni a rajzolást. Mostanában ANNYIRA akartam valamit rajzolni, de sehogy sem sikerült. Shushanna játéka hozott múltkor kedvet, most pedig megláttam Kedo egyik rajzát, és annyira megfogott... muszáj volt valami kéket, valamit rajzolnom... pedig TUDJUK, hogy nem vagyok az a kékes...
köszönöm. :)

Tengerész

nekem olyan tengeri hangulat jutott eszembe...
de egyébként ti mit gondoltok? van olyan jó, mint egy virág? vagy csak más? vagy?

Levél nélkül