2011. január 6., csütörtök

a lehetetlen.


hát, én megpróbáltam két ugyanolyat varrni, de hát előre tudtam hogy úgysem lesz olyan. (szerencsére, avagy sajnos... valahogy mind a kettő. de én azért örülök neki, hogy nem lesz két ugyanolyan... najó. néha kicsit sajnálom is. :D) közben pedig rájöttem, hogy azóta, mióta elkezdtem ezt a varrogatást, mennyivel másképp varrok. mondjuk sokkal laposabb lett ez, mint a régi. szóval teljesen más... na mindegy, csak csacsogásom van mindennel kapcsolatban. :D

ja, és a visszajelzéseket köszi a nyakláncra. már félek új dolgokat csinálni, mert az mindig annyira nagy sikerű (általában, hogy kopogjam le), hogy a virágokat már nem is fogjátok szeretni a végén... :O :D
szóval muszáj lesz nyakláncokat is csinálnom, mert már egy rakatan érdeklődtek utána. szóval. gondolom láttok majd még nyakláncokat is. ;) azthiszem. :)

4 megjegyzés:

  1. Az a legjobb a kézműveskedésben, hogy nem készül két tök egyforma darab! Az én fülbevalóim még párban sem teljesen azonosak! :D Pont ez a jó benne! Eztet itt a képen pedig imádom! :D A nyaklánccal meg hajrá! :D Tarolni fogsz vele, az tuti!

    VálaszTörlés
  2. Rajta! Készüljenek azok a nyakláncok s közben várom a csacsogásod is, mert az is naggyon-naggyon szükséges! :):)
    Pirimami a hó borította kertjéből

    VálaszTörlés
  3. mara, köszi. tényleg ez a jó benne végülis. ;) és köszi midnenkinek. Pirimami, fogok még csacsogni, nefélj. ;)
    méri. köszönöm. (L)

    VálaszTörlés