2010. december 23., csütörtök

abbahagyom a számolást inkább....




a 4 éves unokahúgom egyszer viktart meskaboltjában látott egy muffint. annyira tetszett neki, hogy azóta is folyton azért könyörög szomorúan, hogy varrjak neki egyet.

-gerdaa, mikor lesz már kész a muffin-om amit kértem tőled? :(

-gerda, mikor varrod már meg a muffinomat, amit kértem tőled? :(

-gerda? kész van már a muffin-om? :(

így anya megkért, hogy karácsonyra csináljak már neki valamit, így az utolsó pillanatban, mert hát bármit mondhat neki az ember, annyira szeretne egy kis muffint... így rajzolgattam, anya filcet is vett nekem, és varrtam neki egy icipici muffin-ocskát. remélem, hogy tetszeni fog neki és hordja majd (mert van neki egy olyan pólója, amin semmi minta nincsen, és az rózsaszín, és arra olyan jó lenne - mondja ő...).

egyébként nagyon fura volt most a filcet varrni. már annyira hozzászokott a kezem a cipzárhoz, hogy ebben csak úgy olyan könnyedén szaladgált a tű ide-oda. :)

szóval az alap-muffin-ötletért (amit azért átalakítottam kicsit) köszönet viktart-nak. (remélem, nem haragszol érte!) és még mindig köszönet neki a nagyonkedvelt, már régen lecsapott, de még be nem mutatott Makk Manciért. azóta is imádjuk a kabátommal. :)

itt is van:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése