cipzár-gyűrű

kicsit szenvedős, de csak sikerült... :) és még lesz egy pár... vagyis most ezt olyan jó volt csinálni. :)

Masni. :)

Valami olyan, amit még sehol nem láttam...

Ti mit szóltok hozzá?

Egyébként. nem vagyok az a nagy piros-fan. Sőt. Nem is hordok pirosat. azt hiszem csak mostantól. kiegészítőket... talán...

VÉGRE... :)

Végre már sikerült csinálni megint egy karkötőt. Ezt most nem kézzel varrtam, hanem géppel varrtuk. Szerintem ez az eddigi legjobb ilyen karkötő. Sokkal szebb így, hogy varrtunk rá egy kis bőrt is.


Meg valószínűleg az is közrejátszik, hogy sajnos összehasonlítani sem tudom az előzőekkel, mert vagy lenyúlták a drága barátaim, vagy elhagyták nekem amíg kölcsönkérték, vagy én hagytam el őket...
Remélem ez azért tovább megmarad...

Köszi mama a segítséget! ;)

Ja, és egy kérdés. Ha ti ragasztani akartok valamilyen ékszert, mit használtok? Nekem a pillanatragasztó az azért pillanatragasztó, mert csak egy pillanatra rögzít. Ragasztópisztolyban sem bízom, keverten használok néha körömlakktól szalvétaragasztóig, pillanatragasztón keresztül mindent.
Nem tudnátok nekem ajánlani valami ERŐS és TARTÓS módszert?

És a mai nap arra is ráébresztett, hogy mennyire utálom a postát... elképesztően...

most valahogy megint:

nekem mindegy, csak a színe legyen vörös...

Hazajöttem, visszatértem, megint. Megint jött cipzár, meg mindenféle dolgok...
Volt amit sürgősségi ajándéksága miatt nem tudtam megmutatni sem, de van még pár dolog amiből már csak egy kicsi hiányzik, és felkerülnek végre ide is. Már azthiszem kissé elvonási tüneteim lettek... :)

és ő jött még... egy gyűrű...
milyen jó, ha egy régi karkötőben meglazul a gumi, szétesnek a gyöngyök, és nem akarjuk megint ugyanazt csinálni belőle (mert hát azt minek?), hanem inkább beújítunk picit...

hejj hó

csak gondoltam szólok. Egy kicsit eltűnődök.
A Hegyalján megtaláltok. ;)

Ja, mellékelek egy képet, hogy megismerjetek.
Keressetek meg ha ottvagytok. nem harapok. ;)


mellesleg. 6 évet fiatalodtam az újrafrufrummal... :D

nyugalomratérés

mentség nincs. csak a szokásos. szivárványokkal tarkítva.
már nem az számít mi lesz belőle...

Reinkarnáció

nahát, ez a századik bejegyzés... milyen fura! már egy éve itt vagyok... : )

és akkor, most szeretném bemutatni egy bőrnadrág történetét.

Szeretem, hogy mamánál turkálónk van, így akármikor-bármikor találhatok akármiket, na meg bármiket is. Sokszor alakítottunk már át ruhákat is nekem. Szeretek mást látni a dolgokban mint amik valójában. Szeretem kijavítani azokat a szerintem-hibákat amiket a tervezők elkövettek. Most viszont eszembe sem jutott volna, hogy valami MÁST csináljak ebből a nadrágból. (nem mintha olyan jó lenne... csak MOST erre pont nem gondoltam...) most épp csak elkezdtem vágni a bőrvirág szirmait, amikor megláttam a csípőrészt.

-Nahát! - gondoltam - Ez egy karkötő!

és bontottam, és vágtam, és varrtam, és a patentok pont jó helyen voltak, és minden majdnem pont úgy volt, ahogy kellett lennie, és az a kis karkötő - amit én láttam - előjött.

és felállt, és hempergett...


és hömpörgött, és söndörgött...

hűha, talán kicsit elragadtattam magam... de azért kajszira főnök lett, nem? ;D

barna-bőr-ű

barnában is megszületett egy kisvirágocska. :)


és kaptam kingától egy gyönyörűszépséges rózsa-gyűrűt. :) hihetetlen milyen nagy örömet tud okozni egy valami a postaládában... :) köszönöm szépen! ;)

ő az:

hát ugyeee??? ;)